Egy igazi "örökzöld"

Ezúttal egy animációs film kerül terítékre, méghozzá 2002 Oscar díjas filmje, a valószínűleg mindenki által jól ismert Shrek, és esetében talán nem az a fő kérdés, láttátok-e, hanem inkább az, hogy hányszor.

A filmben a másság, és a kirekesztettség minden mennyiségben előfordul, a pozitív és negatív szereplők körében egyaránt. Ha úgy vesszük, az összes testi és jellembéli másság, mely kirekesztésre ad okot, képviselteti magát. (Az értelmi akadályozottságról inkább ne essen szó, mert sok esetben nehéz eldönteni.)

Az egész film kiinduló helyzete a kirekesztésen alapul: a nagyúr ugyanis elrendeli a normálistól külsőleg, vagy képességeikben eltérő lények összegyűjtését, és száműzését. Mellesleg a nagyúr magának is feltehetné a kérdést: Mi is az a normálistól eltérő? Hiszen a normalitás egy szubjektív megítélésen alapul, amit rangjának köszönhetően Ő határoz meg. Ő, aki semmiben sem különbözik az általa elűzetett lényektől, hiszen az arányos törpeség jeleit fedezhetjük fel rajta, amit rangjával és különféle praktikákkal (nyereghez erősített, hosszú láb látszatát keltő művégtag) próbál kompenzálni.

A probléma akkor adódik, mikor az összegyűjtött figurákat a kirekesztés bugyrába, avagy ez esetben mocsarába száműzik, nem törődve azzal, hogy a hely már foglalt. Shrek, a nagy zöld ogre önként választotta a mocsarat, hiszen nem kívánt emberi szemek elé kerülni, elzárta magát a megvetéstől, ugyanakkor a kapcsolatoktól is, ráadásul megerősítve ezzel a társadalom elgondolását, miszerint a másság elrejtendő jelenség.

Megjegyezném, a fogyatékosságok kapcsán sokan úgy gondolják, a szegregációban rejlő fő előny, hogy az egyén könnyebben alakít ki kapcsolatokat a hozzá hasonlókkal...nos Shrek nem osztaná ezt a véleményt. Sőt a lehető legrövidebb idő alatt akarta kipaterolni a jövevényeket. Így kénytelen volt emberek közé merészkedni, mivel csak a nagyúr engedélyével szabadulhatott meg az új, nem kívánt lakóktól.

Egyezséget kötött Farquaaddal, hogy a hercegkisasszony megmentéséért cserébe visszakapja otthonát. A bonyodalom akkor adódott, mikor beleszeretett a lányba, és mint egy kifordított tündérmesében, a szőke herceg helyett, Shrek, nagy, zöld ogreként küzdött a hercegkisasszony szerelméért.

 A mese tanulsága, hogy a boldogság mindenki számára elérhető opció, nem csak a „tökéletesnek” tituláltak kiváltsága, „ami megfelelő tanulság a divatmogulok diktálta szépségideál korában.”

 Rávilágít a tényre, hogy az emberek milyen gyakran ítélnek a külső alapján, sokszor esélyt sem adva a jellem megismerésére. Ezt Shrek is elmagyarázza a „hagyma-hasonlat” segítségével.

Sajnos ennek az az oka, hogy a személyészlelés a látható jelek észlelésével kezdődik, s az első benyomások további nyersanyagát képezi a nem verbális kommunikáció és a viselkedés. Az esetek többségében az emberek kinézete az egyetlen forrás, amiből következtethetünk, hogy vajon milyenek lehetnek ők. (Bizonyos helyzetekben persze a veszély elkerülésében is szerepet játszhat a külső tényezők által meghozott ítélet)

Kutatások szerint a fizikai szépség pozitív elvárások sokaságát kreálja, és az emberek a vonzó társaikat érdekesebbeknek, társaságkedvelőbbeknek tartják, és szívesebben nyújtanak segítséget nekik, mint a kevésbé vonzó egyéneknek. Clifford, 1975-ös kísérletében tanároknak mutattak szép és kevésbé szép gyermekekről készített fotókat, majd arra kérték őket, mondják meg, szerintük kik az intelligensek. Nem meglepő módon a vonzóbb gyerekek mellett tették le voksukat.

[ Aki még szeretne erről olvasni, ajánlom Eliot R. Smith és Diane M. Mackie, Szociálpszichológia című könyvét. Rengeteg érdekes kísérletet és kutatást találhattok benne, amik még izgalmasabbak, ha az ember kikapcsolódásként olvassa, nem pedig a bemagolás szándékával. :) ]

Shrek és a kirekesztés

Ezúttal egy animációs film kerül terítékre, méghozzá 2002 Oscar díjas filmje, a valószínűleg mindenki által jól ismert Shrek, és esetében talán nem az a fő kérdés, láttátok-e, hanem inkább az, hogy hányszor.

A filmben a másság, és a kirekesztettség minden mennyiségben előfordul, a pozitív és negatív szereplők körében egyaránt. Ha úgy vesszük, az összes testi és jellembéli másság, mely kirekesztésre ad okot, képviselteti magát. (Az értelmi akadályozottságról inkább ne essen szó, mert sok esetben nehéz eldönteni.)

Az egész film kiinduló helyzete a kirekesztésen alapul: a nagyúr ugyanis elrendeli a normálistól külsőleg, vagy képességeikben eltérő lények összegyűjtését, és száműzését. Mellesleg a nagyúr magának is feltehetné a kérdést: Mi is az a normálistól eltérő? Hiszen a normalitás egy szubjektív megítélésen alapul, amit rangjának köszönhetően Ő határoz meg. Ő, aki semmiben sem különbözik az általa elűzetett lényektől, hiszen az arányos törpeség jeleit fedezhetjük fel rajta, amit rangjával és különféle praktikákkal (nyereghez erősített, hosszú láb látszatát keltő művégtag) próbál kompenzálni.

A probléma akkor adódik, mikor az összegyűjtött figurákat a kirekesztés bugyrába, avagy ez esetben mocsarába száműzik, nem törődve azzal, hogy a hely már foglalt. Shrek, a nagy zöld ogre önként választotta a mocsarat, hiszen nem kívánt emberi szemek elé kerülni, elzárta magát a megvetéstől, ugyanakkor a kapcsolatoktól is, ráadásul megerősítve ezzel a társadalom elgondolását, miszerint a másság elrejtendő jelenség.

Megjegyezném, a fogyatékosságok kapcsán sokan úgy gondolják, a szegregációban rejlő fő előny, hogy az egyén könnyebben alakít ki kapcsolatokat a hozzá hasonlókkal...nos Shrek nem osztaná ezt a véleményt. Sőt a lehető legrövidebb idő alatt akarta kipaterolni a jövevényeket. Így kénytelen volt emberek közé merészkedni, mivel csak a nagyúr engedélyével szabadulhatott meg az új, nem kívánt lakóktól.

Egyezséget kötött Farquaaddal, hogy a hercegkisasszony megmentéséért cserébe visszakapja otthonát. A bonyodalom akkor adódott, mikor beleszeretett a lányba, és mint egy kifordított tündérmesében, a szőke herceg helyett, Shrek, nagy, zöld ogreként küzdött a hercegkisasszony szerelméért.

A mese tanulsága, hogy a boldogság mindenki számára elérhető opció, nem csak a „tökéletesnek” tituláltak kiváltsága, „ami megfelelő tanulság a divatmogulok diktálta szépségideál korában.” (idézet innen)

Rávilágít a tényre, hogy az emberek milyen gyakran ítélnek a külső alapján, sokszor esélyt sem adva a jellem megismerésére. Ezt Shrek is elmagyarázza a „hagyma-hasonlat” segítségével.

Sajnos ennek az az oka, hogy a személyészlelés a látható jelek észlelésével kezdődik, s az első benyomások további nyersanyagát képezi a nem verbális kommunikáció és a viselkedés. Az esetek többségében az emberek kinézete az egyetlen forrás, amiből következtethetünk, hogy vajon milyenek lehetnek ők. (Bizonyos helyzetekben persze a veszély elkerülésében is szerepet játszhat a külső tényezők által meghozott ítélet)

Kutatások szerint a fizikai szépség pozitív elvárások sokaságát kreálja, és az emberek a vonzó társaikat érdekesebbeknek, társaságkedvelőbbeknek tartják, és szívesebben nyújtanak segítséget nekik, mint a kevésbé vonzó egyéneknek. Clifford, 1975-ös kísérletében tanároknak mutattak szép és kevésbé szép gyermekekről készített fotókat, majd arra kérték őket, mondják meg, szerintük kik az intelligensek. Nem meglepő módon a vonzóbb gyerekek mellett tették le voksukat.

[ Aki még szeretne erről olvasni, ajánlom Eliot R. Smith és Diane M. Mackie, Szociálpszichológia című könyvét. Rengeteg érdekes kísérletet és kutatást találhattok benne, amik még izgalmasabbak, ha az ember kikapcsolódásként olvassa, nem pedig a bemagolás szándékával. :) ] 

"Put a té!"

Ezúttal a magyar népmesék egyik gyöngyszemét hoztam, egy újabb tanulságos történetet. Címe: A három selyp leány.

Ez a rövid mese kiválóan mutatja be a kirekesztést. A történet szerint egy özvegyasszonynak három lánya van, egytől-egyig selypít, ő pedig szeretné megházasítani őket. Ezért amint az első idegen a faluba téved, meghívja magukhoz egy kávéra. A terve igen elmés és jól megfontolt: parancsba adja lányainak, hogy egy szót se szóljanak, majd ő beszél helyettük. (Vajon a boldogító igent is ő mondta volna ki helyettük?)

Minden jól megy, azok ott hárman hallgatnak, s ez egyáltalán nem zavarja a leendő férjet, azonban akad egy igen nagy probléma: kifut a tej, a lányok pedig óbégatni kezdenek.

„– Put a té, put a té!                                                  
A közbülső meg mindjárt rámondja:
– Ne fólj te, nem fabad befélni!                              
De a legkisebb sem hagyja magát:
– De drága a té, péndér addák!”                                   

Annak rendje és módja szerint a férjjelölt „csak nézett széjjel, s úgy elment, hogy még a kávét sem várta meg”.

A beszédszervek anatómiai sérülésének vagy fejletlenségének következtében, vagy a működés zavara miatt kialakult ejtési hibák manapság is negatív diszkrimináció ürügyeivé válhatnak. Sőt még a jó szándékú beszélgetőpartner figyelme is a beszédzavarra irányulhat. Az iskolában sem jobb a helyzet, hiszen a gyerekek gyakran kiközösítik, vagy csúfolják beszédhibás társukat, aminek következtében előfordulhat, hogy inkább nem hajlandó megszólalni, félénkké, visszahúzódóvá válik, s szorongás is kialakulhat.

Ha a lányok beszédhibáját nem szervi elváltozás okozta, akkor a logopédiai ellátás hatékony gyógymód lehetett volna…már ha akkor létezett volna logopédia.    

Másság és társadalmi hozzáállás Mary Shelley regényében

Ma egy könyv mellett tettem le voksomat, azon egyszerű oknál fogva, hogy lusta voltam egy teljesen új bejegyzést írni, ezért visszanyúltam egy régebben választott témámhoz, ami pontosan idevág. Ez a cikk egy csoportmunka keretében született, amikor is egy újságot állítottunk össze, és én kaptam az "irodalmi rovatot".
Íme:

Másság és társadalmi hozzáállás Mary Shelley regényében

      Mary Shelley Frankenstein című regénye hivatalosan a rémregények műfajába sorolható.      Érdemes lenne azonban műfaji szempontból még egyszer megvizsgálni a művet. Személy szerint én a lélektani regények csoportjába is könnyedén besorolnám, akárcsak kortársát, az Oscar Wilde tollából megfogant, Dorian Gray arcképe című alkotást. A nagyprózai jelleg, a szereplők részletesen kidolgozott gondolatvilága, valamint az érzelmi életük jelentősége mindkét műre teljesen igaz. Halkan megjegyezném azt is, hogy a két mű kontrasztot mutat: Dorian Gray, a megtestesült tökély, a testi tökéletesség, de a lelki romlottság netovábbja, szemben Frankenstein teremtményével, a testileg torz, mégis jólelkű lénnyel. A két szereplő közös tulajdonsága véleményem szerint az, hogy mindkettejüket a társadalom tette igazi szörnyeteggé.

      Talán döbbenetes párhuzamot vonni Frankenstein lénye és a fogyatékos emberek közt, mégis érdemes belegondolni, hogy a társadalom reakciója sok hasonlóságot mutat. A fogyatékos gyermekeket –testi vagy értelmi fogyatékosságuktól függetlenül- úgynevezett „alácserélt” gyermekeknek nevezték, ami azt jelenti, hogy fogyatékosságukat átkokkal és boszorkányok tetteivel magyarázták. Ebből jól látszik, hogy régen szörnyszülöttként kezelték őket, mint ahogy Frankenstein teremtményét is.

     A különböző feldolgozásokban elveszett a mű filozófiai mondanivalója, a magányt és a kirekesztettséget elemző lélektana, pedig a lény – itt megjegyezném, nem kapott nevet, s legtöbbször a „teremtmény”, „gonosz lélek/ördög”, „démon”, és „nyomorult” kifejezésekkel illették, hiszen csak az kaphatott nevet, aki szülőkkel rendelkezett, vagyis ezáltal utaltak arra, hogy ő egy senki, egy állat – fejlődő teremtmény, aki próbálja megérteni a körülötte lévő világot, s filozófiai kérdéseket tesz föl a világról és önmagáról, azt kutatja, miért más, mint a többi ember.

      A lény Victor Frankenstein laboratóriumában látta meg a napvilágot, s az első percektől kezdődött meg hosszú hányattatása, hisz az első elutasítást saját alkotójától kapta meg:

„…elszállt az álom szépsége, s nem maradt utána más a szívemben, csak lélegzetelállító undor és iszony…”

Az undor volt az első, amit a lény meglátott, s néhány percen belül teremtője magára hagyta, mert képtelen volt még csak a látványát is elviselni. Ez a hatás terelte a teremtményt a valódi szörnyeteggé válás útjára.

       Victor nem tért vissza hozzá, meg sem próbált segíteni rajta, s lénye csupán gyötrő gondolatként maradt meg az emlékezetében.

       A „szörny” az erdőben bujdosott, majd rászánta magát egy újabb kapcsolatteremtési kísérletre, azonban szinte Victoréval teljesen megegyező reakció fogadta:

„…megfordult, észrevett, felsikoltott, elhagyta a kunyhót, s futásnak eredt a mezőn…”

Ekkor még nem értette a helyzetet, hogy miért menekülnek, iszonyodnak tőle. A következő állomás egy kicsiny falu volt, ahol a lakók révén megtapasztalhatta az igazi kitaszítottság érzését. Fontos megemlíteni, hogy a falu lakosai még csak esélyt sem adtak számára, pedig roppant erejével akár a hasznukra is lehetett volna, de ők a külseje alapján gonoszságot és rossz szándékot véltek felfedezni benne, holott békével közeledett feléjük, így nemcsak menekültek előle, de még kövekkel rá is támadtak, s visszakényszerítették az állatias létbe.

      Egy ólban lelt menedékre, ahonnan belátást nyert egy család életébe. Hosszú, nehézkes munka árán eltanulta beszédüket, mert azt tervezte, ezáltal majd képes lesz megértetni velük, hogy ő csak társakat, családot szeretne, s nem jelent veszélyt rájuk. Éjszakánként tűzifát gyűjtött, hogy megkönnyítse a lakók életét, akik „jó szellemnek” nevezték, s annak ellenére, hogy egyszer sem látták őt, úgy élt, mintha a család egyik tagja lett volna, s még érzelmeikben is osztozott velük:

„ha ők szomorúak voltak, én is elcsüggedtem, ha felvidultak, osztoztam a vígságukban ”

Éltette a remény, hogy talán befogadják őt, ugyanakkor kezdett ráébredni, miért nem fogadja el őt a társadalom:

„Hát szörny lennék, a föld szégyenfoltja, akitől mindenki fut, és akit mindenki megtagad? El sem tudtam mondani, milyen kínokat okozott e gondolat.”

Végül egy nap rászánta magát a nagy találkozóra, ami katasztrófába torkollott, s szeretett „családtagjai” űzték el. Ez jelentette hát a fordulópontot szerencsétlen életében. Egészen eddig a pontig iszonyodott az erőszaktól, a gyilkolástól, de ez az esemény mindent megváltoztatott. Így emlékezik vissza az akkor átélt érzéseire:

„Dühöt éreztem és bosszúvágyat. Élvezettel pusztítottam volna el a tanyát és lakóit, s telezabáltam volna magam jajgatásukkal és nyomorúságukkal.”

Elhagyta a tanyát, a ezzel maga mögött hagyta az emberek iránti tiszteletét és csodálatát. Elkeseredettségében meggyilkolta Victor gyermek kisöccsét, majd a gyilkosságot a nevelőnőre, a család barátjára terelte, ezáltal újabb fájdalmat okozott alkotójának, hiszen az asszonyt kivégezték.

      Felkereste Frankensteint, és megpróbálta arra kényszeríteni, hogy létrehozzon számára egy társat. A doktor azonban arra jutott, ha megteszi, a lelkén fog száradni a két lény rémtette, s akár még el is szaporodhatnak, ezért nem teljesítette a teremtmény kívánságát, amiért cserébe a lény újra gyilkolt, méghozzá Victor legjobb barátját, s ígéretet tett, hogy végez mindenkivel, akit a doktor szeret, vagyis elveszi tőle a legfontosabb értéket, amit ő sosem kapott meg.

„Veled leszek a nászéjszakádon.”

Így hangzott a fenyegetés, amit be is váltott, s utolsó áldozata Frankenstein újdonsült felesége lett.

Az orvos és teremtménye végső összecsapására nem került sor, hisz a férfit a lény utáni hajsza, és a megerőltető út a sarkvidéken a végelgyengülés mocsarába hajtotta, s elpusztította.

    Halott teremtője élettelen teste fölött a lény megvallotta bűneit, és bűnbocsánatért esedezett, de már nem volt, aki meghallgatta volna. Végleg egyedül maradt a társadalom által megvetve, iszonyatos bűneivel a tudatában. Saját maga ismerte el, hogy a gyilkosságok után már önmagától is undorodott, mégsem tudott felülkerekedni:

„…rabszolgája, s nem ura voltam ösztöneimnek…Levetkőztem minden érzést, elnyomtam minden fájdalmat, hogy végletes kétségbeesésemben tobzódhassak”

       Az itt bemutatott kissé egyedi példából, a teremtmény érzelmeiből le lehet vonni a következtetéseket, hogy vajon mit érezhettek azok a fogyatékos emberek, akiket emberi állatkertekben, cirkuszokban mutogattak, mint szörnyszülötteket.

Vissza a múltba

Az első példám egy mai film volt, de a különböző fogyatékosságtípusok már a régi idők meséiben, mondáiban is megjelentek, de negatív színt inkább csak a középkorban kaptak.

Az ókorban, különösen az ókori Egyiptomban a fogyatékosság megítélése pozitív volt. A fogyatékossággal élőket kiváltságos, különleges tulajdonsággal rendelkező embereknek tartották, és közmegbecsülésnek örvendtek.

Az ókori görögök gondolkodását a „kalokagathia” (az erkölcsi jóság és a szépség együttesét és egységét jelölő fogalom) jellemezte. A teljes testi és szellemi egészség számított a legfőbb értéknek. Azonban a háborúk számának növekedésével a fogyatékosság gyakoribbá vált. A fogyatékosság elfogadásának megrendülését mutatja, hogy az apáknak jogukban állt eldönteni, hogy megtartják-e gyermeküket.

 

Spártában elterjedt a Taigetosz-módszer, vagyis a fogyatékossággal született gyermekeket kitették (ezzel egy utolsó esélyt adva, hogy valaki megsajnálja őket), vagy elpusztították. Érdekesség, hogy a spártaiak számára fontos értéket képviselt a halottak eltemetése, vagyis ebből következik, hogy a fogyatékos csecsemőket nem tekintették embernek.

Rómában a társadalmi megítélés változó volt. Kerülhettek megvetett, vagy kiváltságos helyzetbe is, sőt császár is lehetett belőlük. (Pl: Claudius császár, aki nemcsak sánta volt, de dadogott is)

A fogyatékosság hátrányos megítélése a középkori Európában teljesedett ki. Ebben nagy szerepet játszott a katolikus tanok félremagyarázása, vagyis a fogyatékosságot Isten által kirótt bűntetésnek tekintették. A másik okot pedig a tudatlanság képezte. Mivel nem ismerték az ilyen "betegségek" okát, különféle magyarázatokat találtak ki, melyek bővelkedtek mítikus lényekben.

Úgy hitték, az ép, egészséges gyermekeket boszorkányok és más démoni lények cserélik ki saját, csúf, beteg porontyaikra. A szülők ezért különböző védelmi eljárásokat vetettek be, például folyamatosan őrizték csecsemőiket, buzgón imádkoztak, vagy éppen mágikus tárgyakat helyeztek el a házban, hogy távol tartsák az ártó népeket.

Megfigyelték, hogy a váltott gyerekek eltérően fejlődnek, mint társaik.

Íme néhány példa a tünetekre:

- gyakori sírás -> környezetből is fakadhat, vagy utalhat betegségre, éhségre, esetleg a gyermek temperamentumát tekintve, úgynevezett "nehéz csecsemőről" lehet szó. Az ilyen babák gyakran félelmet mutatnak, még egy rövid egyedülléthez sem tudnak alkalmazkodni, és rendszertelen táplálkozás, alvás jellemző rájuk.

- nagy fej -> macrocephalia, azaz nagyfejűség is lehet, ami az agykoponya túlzott megnövekedését jelenti, és értelmi fogyatékossággal járhat együtt

- gyenge csontozat, "csontatlanság" -> különböző csontosodási zavarok, deformitások

- ráncos bőr -> mert ezek se hallottak a bababőr hidratálásáról (amúgy lehet a kiszáradás jele)

- komunikáció hiánya, nincs hangadás -> gégefejlődési rendellenesség, hangszalagok bénulása, gyulladásos megbetegedések stb.

- növekedés leállása -> achondroplasia, vagyis törpenövés is lehet például

- táplálkozási nehézség -> akár a szopási reflex kialakulásának hiánya

- mozgás akadályozottsága -> csontosodási zavar, gyenge izomzat stb.

- haj hiánya -> kíváncsi lennék, mit várnak. Hatalmas hajzuhataggal szülessen a gyermek?

- "másként néz" (esetleg nem tiszta a tekintete) - > például látássérülés, pszichiátriai betegség tünete is lehet

- hosszúkás fej -> dolichocephalia, vagyis hosszúfejűség is lehet, ami a koponya csontosodási zavarát jelenti

- "furcsán ülő szemek" -> esetleg Down szindróma egyik tünete is lehet

Módszereket dolgoztak ki az úgynevezett váltott, vagy alácserélt gyermekek démoni énjének felfedezésére, mert a hiedelem szerint ezek a csecsemők külsőre semmiben sem különböztek az egészséges kisdedektől. 

Ezek a módszerek igen drasztikusak, olykor életveszélyesek voltak. Példának okáért a váltott gyermekek kilétére fényt deríthettek vesszőzéssel, vagy a gyerek sütögetésével. Ez annyit takar, hogy befűtötték a kemencét, s a gyereket sütőlapátra téve, a forró kemencébe helyezték, mert a hiedelem szerint ekkor megszólalt. Mintha bárki is szó nélkül hagyná, hogy pörkölgessék!

Az ilyen hiedelmek járultak hozzá a Hófehérke és a hét törpe, a Jancsi és Juliska és a Csipkerózsikához hasonló történetek kialakulásához.

„Hibbant-sziget: A semmi reménytől még 12 napi járóföld északra, de a halálra fagyástól még pár fok délre”

Első bekezdésemnél biztosan jól mutatna a kérdés, hogy van-e valaki, aki ráismer a filmre az első sora alapján. Ám akkor úgy tűnne, kíváncsi vagyok rá. Valójában aki látta, felismeri, aki felismeri, de nem emlékszik, úgyis rájön a képek alapján, aki meg nem látta, az jobb, ha még most távozik (feltéve ha még látni akarja).

A film pedig – mielőtt még valaki azt hinné, ez egy kvíz, és a megfejtésért jutalom jár – az „Így neveld a sárkányodat”.

Gyorsan leírom a tartalmát, szigorúan az amnéziások számára, szigorúan a „Port.hu”-ról másolva, mert mint már említettem, tőlem nem szabad a tartalmak iránt érdeklődni, mert módszeresen a csattanótól kezdem az ismertetést.

Íme:  „A Cressida Cowell sikerkönyve alapján készült film a melák viking harcosok és vad    sárkányok világába röppenti nézőit. A történet középpontjában egy viking tinédzser áll, aki Hibbant-szigeten él, ahol a sárkányokkal való küzdelem a mindennapi élet része. Elérkezik a beavatás ideje, amikor hősünk bizonyíthatja rátermettségét törzsének és apjának. Ám amikor találkozik egy sebesült sárkánnyal, és végül összebarátkozik vele, a kis "sárkányölő" világa a feje tetejére áll.”

Mikor elkezdtem összegyűjteni a témámhoz kapcsolódó filmeket, bevallom, megfeledkeztem róla, holott egyrészt az egyik kedvencemről van szó, másrészt ebben a fogyatékosság szerves része a történetnek, ahol mellékszereplők, de ami fontosabb, főszereplők is különféle „károsodásokat” szenvednek.

Az első ilyen szereplő maga a főhős, Hablaty.                         

Az első rész végén, egy alfával (sárkányok közt 

egyfajta falkavezér) vívott küzdelme során szenvedte

 el a sérülést, aminek következtében bal lába, részleges,térd alatti amputációjára került sor. A hiányzó végtagot, Bélhangos (kovács) jóvoltából protézissel helyettesítették…hagyományos viking módra: sok vas, otromba felépítés,elnagyolt méretek.

Ha az elhárító mechanizmusokra gondolunk, megállapíthatjuk, hogy a készítők a lehető legpozitívabbakat válogatták ki Anna Freud „gyűjteményéből”. Az számára, aki az elhárító mechanizmusok hallatán ködös tekintettel, a legintellektuálisabb arckifejezését felvéve bólogat, gyorsan megsúgom, hogy ez a fogalom olyan védekezési mechanizmust jelent, aminek feladata megvédeni az egyént az őt érintő káros, önértékelési problémákat vagy szorongást előidéző felismerésektől. Röviden a negatív érzelmekkel való megküzdés változatait jelenti.

Hablaty jól kezeli sérülését, nem próbálja tagadni, hanem beletörődik helyzetébe, elfogadja azt. Megjelenik a disszociáció, vagyis a kellemetlen, kínos érzések, gondolatok kellemesekkel való helyettesítése, amiben nagy szerepet játszik a sárkánya. Hiszen nem egyedül tér magához, hanem Fogatlan fogadja, és ő lendíti át kezdeti csalódottságán.

Az első lépések bizonyultak a legnehezebbnek, nemcsak azért mert a protézis vagy 10 centivel hosszabb lett a kelleténél, hanem azért, mert ebben az új alakban kellett kiállnia a többiek elé. Azonban a viking közösségben, főleg a sárkányokkal folytatott harcok alatt nem volt ritka a végtagvesztés, így a közösség pozitívan fogadja őt, és továbbra is a törzs teljes jogú tagjának tartják. A második részben pedig észrevehetjük, hogy Hablaty képes volt előnyökre lelni a sérüléséből fakadó állapotban, ugyanis továbbfejleszti a végtagprotézisét, így újra képes lesz sárkányon repeszteni.  

Hablaty ezzel a magatartásával fontos üzeneteket sugároz:

1. Az élet nem ér véget egy ilyen baleset elszenvedésekor, nem kötelezi az egyént, hogy lemondjon vágyairól, kedvenc elfoglaltságairól.

2. Egy ilyen helyzetben nagyon fontos, hogy az illető ne magányosan küzdjön meg a problémával. Szüksége van a barátai támogatására.

3. Nem számít, milyen a fogyatékosság típusa, az egyén akkor is ember marad, ugyanúgy a közösség része, akár hős is válhat belőle. 

 

Azonban nem Hablaty az egyetlen, aki végtaghiánnyal rendelkezik.

Hű társa, sárkánya, Fogatlan farokprotézissel él. Farkának bal evezőszárnya hiányzik, s a sérülést Hablaty okozta. Lehet, hogy csupán véletlen, de mindkettejük bal végtagja károsodott. Fogatlan nem tud gazdája nélkül repülni, mert képtelen az irányításra, így egy egymást kiegészítő, összeszokott párost alkotnak.

 

Maga a fiú műlábát készítő viking, Bélhangos is  

végtagsérüléssel él, sőt halmozottan sérült. Ő

könyök alatt veszítette el egyik karját, valamint térd alatt hiányzik a jobb végtagja,de ez számára sem jelent akadályt,

mert élethelyzetekhez igazodó karprotézisek 

gyűjteményét tákolta össze.

 

A másik oldalon ott áll a második részben feltűnő Drákó Vérdung, vagyis a negatív főszereplő, akit váll alatt fosztott meg karjától egy sárkány. Az elfogadás hiánya, a tagadás agresszióvá fejlődik, megjelenik a leértékelés, vagyis magát mindenhatónak tekinti, magasabb rendűnek a többieknél. Cselekedeteiben a düh és a bosszú vezérli.   

Mára ennyi elég is lesz. Hogy mi lesz a következő film, amiről írok, fogalmam sincs legyen meglepetés.

Köszöntő

Mivel ez az első bejegyzésem, gondolom, illene bemutatkoznom, és elmondanom, hogy mégis mit keresek én itt, mit akarok és miért.

Másodéves gyógypedagógus hallgató vagyok, és ez a blog egy egyéni, órai projekt keretében jött létre, ami decemberben kerül majd értékelésre.

Hogy miért pont blog? Az emelt szintű magyar érettségi megtanított jól hazudni, ezért mondhatnám, hogy a blogok írása manapság széles körben elterjedt, így a bejegyzéseim sokak számára elérhetőek lesznek, és sokan lelik majd örömüket az olvasásukban.

Ez hivatalos magyarázatnak megteszi, de a valódi indok ennél egyszerűbb: egy honlap létrehozása túl nehéz lett volna számomra, az írásos beszámoló túl unalmas, a facebook-os csoport esetében fennállt volna a veszélye, hogy csak én olvasom, márpedig ennél kínosabb szituációt nehéz találni, a cikkek száma egy honlaphoz túl kevés, míg egy újság számára túl sok lett volna, ha pedig valaha is plakátkészítésre adtam a fejem, néhány óra múlva dührohammal küzdve akartam apró fecnikre szaggatni, és elégetni. Tehát maradt a blog, ami kellően egyszerű, nem tűnhet sem üresnek, sem túlzsúfoltnak, és persze még azt sem kell tudnom, olvassa-e valaki, sőt mások sem informálódhatnak (remélem).

Hogy mit is akarok? Ötöst.  Fogyatékossággal, segítéssel és más, ezekhez hasonló témákkal foglalkozó médiafelületet kellett létrehoznunk, s mivel az óra címe: Médiakultúra, nyilván a médiának kell központban állnia. Hogy mi is az a média? A média fogalmán a tömegkommunikáció eszközeit és intézményeit értjük, melyeknek lehetnek nyomtatott vagy elektronikus formái. Tehát például a televíziót, és a könyveket is ide sorolhatjuk.

Témámnak az érzékenyítést választottam. Mivel többnyire gyermekekkel fogok foglalkozni, ezért az érzékenyítést a gyermekműsorokban, gyermekek, vagy fiatalok számára készült filmekben szeretném felfedezni. Szeretnék egy összeállítást készíteni, hogy az egyes fogyatékosságtípusok milyen meglepően egyszerűen, és szinte észrevétlenül jelennek meg a gyermek és ifjúsági filmekben, de mivel a könyv is egy médium, ha kifogynék az ötletekből a könyvekre is szívesen áttérnék.

Hogy miért „Ráhatás” lett a blog címe? Késő van, nincs kedvem fennkölt magyarázatokat kitalálni. Tehát:

1. ez a név nem volt foglalt

2. az érzékenyítés hülyébben fest ékezetek nélkül

3. az érzékenyítés, vagyis az érzékennyé tevés nálam első hallásra negatívan csengett (hiszen érzékenyek lehetünk a kutyaszőrre, porra, darázscsípésre, tejtermékekre)

4. a címadás mindig nehezen ment…egyszer rám bízták egy komolyan hangzó órán, (Intézmények és szolgáltatások a gyógypedagógiában), ahol csoportokat kellett alkotnunk, hogy adjak én nevet a kicsi, öt főből álló társaságunknak. Hogy mi pattant ki a fejemből 2 órás gondolkodás után? 33.3 % esélyetek van kitalálni:

„Érzékenyítők”, „Akadálymentesítők” , „Botosjeti”

Egy fontos megjegyzés: az ismerőseim már alkalmazkodtak hozzám, és sosem vétik el azt a hibát, hogy megkérdezik tőlem, miről szól egy film vagy egy könyv. Már tudják, hogy az általam elmondott „rövid tartalom” keretében megtudhatják az összes szereplő nevét, elkövetkezendő halálának idejét, s természetesen a történet végét, az összes fordulattal, csattanóval együtt.

Hogy leredukáljam a fenti szöveget: VIGYÁZAT, SPOILERVESZÉLY!!!