Köszöntő

Mivel ez az első bejegyzésem, gondolom, illene bemutatkoznom, és elmondanom, hogy mégis mit keresek én itt, mit akarok és miért.

Másodéves gyógypedagógus hallgató vagyok, és ez a blog egy egyéni, órai projekt keretében jött létre, ami decemberben kerül majd értékelésre.

Hogy miért pont blog? Az emelt szintű magyar érettségi megtanított jól hazudni, ezért mondhatnám, hogy a blogok írása manapság széles körben elterjedt, így a bejegyzéseim sokak számára elérhetőek lesznek, és sokan lelik majd örömüket az olvasásukban.

Ez hivatalos magyarázatnak megteszi, de a valódi indok ennél egyszerűbb: egy honlap létrehozása túl nehéz lett volna számomra, az írásos beszámoló túl unalmas, a facebook-os csoport esetében fennállt volna a veszélye, hogy csak én olvasom, márpedig ennél kínosabb szituációt nehéz találni, a cikkek száma egy honlaphoz túl kevés, míg egy újság számára túl sok lett volna, ha pedig valaha is plakátkészítésre adtam a fejem, néhány óra múlva dührohammal küzdve akartam apró fecnikre szaggatni, és elégetni. Tehát maradt a blog, ami kellően egyszerű, nem tűnhet sem üresnek, sem túlzsúfoltnak, és persze még azt sem kell tudnom, olvassa-e valaki, sőt mások sem informálódhatnak (remélem).

Hogy mit is akarok? Ötöst.  Fogyatékossággal, segítéssel és más, ezekhez hasonló témákkal foglalkozó médiafelületet kellett létrehoznunk, s mivel az óra címe: Médiakultúra, nyilván a médiának kell központban állnia. Hogy mi is az a média? A média fogalmán a tömegkommunikáció eszközeit és intézményeit értjük, melyeknek lehetnek nyomtatott vagy elektronikus formái. Tehát például a televíziót, és a könyveket is ide sorolhatjuk.

Témámnak az érzékenyítést választottam. Mivel többnyire gyermekekkel fogok foglalkozni, ezért az érzékenyítést a gyermekműsorokban, gyermekek, vagy fiatalok számára készült filmekben szeretném felfedezni. Szeretnék egy összeállítást készíteni, hogy az egyes fogyatékosságtípusok milyen meglepően egyszerűen, és szinte észrevétlenül jelennek meg a gyermek és ifjúsági filmekben, de mivel a könyv is egy médium, ha kifogynék az ötletekből a könyvekre is szívesen áttérnék.

Hogy miért „Ráhatás” lett a blog címe? Késő van, nincs kedvem fennkölt magyarázatokat kitalálni. Tehát:

1. ez a név nem volt foglalt

2. az érzékenyítés hülyébben fest ékezetek nélkül

3. az érzékenyítés, vagyis az érzékennyé tevés nálam első hallásra negatívan csengett (hiszen érzékenyek lehetünk a kutyaszőrre, porra, darázscsípésre, tejtermékekre)

4. a címadás mindig nehezen ment…egyszer rám bízták egy komolyan hangzó órán, (Intézmények és szolgáltatások a gyógypedagógiában), ahol csoportokat kellett alkotnunk, hogy adjak én nevet a kicsi, öt főből álló társaságunknak. Hogy mi pattant ki a fejemből 2 órás gondolkodás után? 33.3 % esélyetek van kitalálni:

„Érzékenyítők”, „Akadálymentesítők” , „Botosjeti”

Egy fontos megjegyzés: az ismerőseim már alkalmazkodtak hozzám, és sosem vétik el azt a hibát, hogy megkérdezik tőlem, miről szól egy film vagy egy könyv. Már tudják, hogy az általam elmondott „rövid tartalom” keretében megtudhatják az összes szereplő nevét, elkövetkezendő halálának idejét, s természetesen a történet végét, az összes fordulattal, csattanóval együtt.

Hogy leredukáljam a fenti szöveget: VIGYÁZAT, SPOILERVESZÉLY!!!