Egy igazi "örökzöld"

Ezúttal egy animációs film kerül terítékre, méghozzá 2002 Oscar díjas filmje, a valószínűleg mindenki által jól ismert Shrek, és esetében talán nem az a fő kérdés, láttátok-e, hanem inkább az, hogy hányszor.

A filmben a másság, és a kirekesztettség minden mennyiségben előfordul, a pozitív és negatív szereplők körében egyaránt. Ha úgy vesszük, az összes testi és jellembéli másság, mely kirekesztésre ad okot, képviselteti magát. (Az értelmi akadályozottságról inkább ne essen szó, mert sok esetben nehéz eldönteni.)

Az egész film kiinduló helyzete a kirekesztésen alapul: a nagyúr ugyanis elrendeli a normálistól külsőleg, vagy képességeikben eltérő lények összegyűjtését, és száműzését. Mellesleg a nagyúr magának is feltehetné a kérdést: Mi is az a normálistól eltérő? Hiszen a normalitás egy szubjektív megítélésen alapul, amit rangjának köszönhetően Ő határoz meg. Ő, aki semmiben sem különbözik az általa elűzetett lényektől, hiszen az arányos törpeség jeleit fedezhetjük fel rajta, amit rangjával és különféle praktikákkal (nyereghez erősített, hosszú láb látszatát keltő művégtag) próbál kompenzálni.

A probléma akkor adódik, mikor az összegyűjtött figurákat a kirekesztés bugyrába, avagy ez esetben mocsarába száműzik, nem törődve azzal, hogy a hely már foglalt. Shrek, a nagy zöld ogre önként választotta a mocsarat, hiszen nem kívánt emberi szemek elé kerülni, elzárta magát a megvetéstől, ugyanakkor a kapcsolatoktól is, ráadásul megerősítve ezzel a társadalom elgondolását, miszerint a másság elrejtendő jelenség.

Megjegyezném, a fogyatékosságok kapcsán sokan úgy gondolják, a szegregációban rejlő fő előny, hogy az egyén könnyebben alakít ki kapcsolatokat a hozzá hasonlókkal...nos Shrek nem osztaná ezt a véleményt. Sőt a lehető legrövidebb idő alatt akarta kipaterolni a jövevényeket. Így kénytelen volt emberek közé merészkedni, mivel csak a nagyúr engedélyével szabadulhatott meg az új, nem kívánt lakóktól.

Egyezséget kötött Farquaaddal, hogy a hercegkisasszony megmentéséért cserébe visszakapja otthonát. A bonyodalom akkor adódott, mikor beleszeretett a lányba, és mint egy kifordított tündérmesében, a szőke herceg helyett, Shrek, nagy, zöld ogreként küzdött a hercegkisasszony szerelméért.

 A mese tanulsága, hogy a boldogság mindenki számára elérhető opció, nem csak a „tökéletesnek” tituláltak kiváltsága, „ami megfelelő tanulság a divatmogulok diktálta szépségideál korában.”

 Rávilágít a tényre, hogy az emberek milyen gyakran ítélnek a külső alapján, sokszor esélyt sem adva a jellem megismerésére. Ezt Shrek is elmagyarázza a „hagyma-hasonlat” segítségével.

Sajnos ennek az az oka, hogy a személyészlelés a látható jelek észlelésével kezdődik, s az első benyomások további nyersanyagát képezi a nem verbális kommunikáció és a viselkedés. Az esetek többségében az emberek kinézete az egyetlen forrás, amiből következtethetünk, hogy vajon milyenek lehetnek ők. (Bizonyos helyzetekben persze a veszély elkerülésében is szerepet játszhat a külső tényezők által meghozott ítélet)

Kutatások szerint a fizikai szépség pozitív elvárások sokaságát kreálja, és az emberek a vonzó társaikat érdekesebbeknek, társaságkedvelőbbeknek tartják, és szívesebben nyújtanak segítséget nekik, mint a kevésbé vonzó egyéneknek. Clifford, 1975-ös kísérletében tanároknak mutattak szép és kevésbé szép gyermekekről készített fotókat, majd arra kérték őket, mondják meg, szerintük kik az intelligensek. Nem meglepő módon a vonzóbb gyerekek mellett tették le voksukat.

[ Aki még szeretne erről olvasni, ajánlom Eliot R. Smith és Diane M. Mackie, Szociálpszichológia című könyvét. Rengeteg érdekes kísérletet és kutatást találhattok benne, amik még izgalmasabbak, ha az ember kikapcsolódásként olvassa, nem pedig a bemagolás szándékával. :) ]

Shrek és a kirekesztés

Ezúttal egy animációs film kerül terítékre, méghozzá 2002 Oscar díjas filmje, a valószínűleg mindenki által jól ismert Shrek, és esetében talán nem az a fő kérdés, láttátok-e, hanem inkább az, hogy hányszor.

A filmben a másság, és a kirekesztettség minden mennyiségben előfordul, a pozitív és negatív szereplők körében egyaránt. Ha úgy vesszük, az összes testi és jellembéli másság, mely kirekesztésre ad okot, képviselteti magát. (Az értelmi akadályozottságról inkább ne essen szó, mert sok esetben nehéz eldönteni.)

Az egész film kiinduló helyzete a kirekesztésen alapul: a nagyúr ugyanis elrendeli a normálistól külsőleg, vagy képességeikben eltérő lények összegyűjtését, és száműzését. Mellesleg a nagyúr magának is feltehetné a kérdést: Mi is az a normálistól eltérő? Hiszen a normalitás egy szubjektív megítélésen alapul, amit rangjának köszönhetően Ő határoz meg. Ő, aki semmiben sem különbözik az általa elűzetett lényektől, hiszen az arányos törpeség jeleit fedezhetjük fel rajta, amit rangjával és különféle praktikákkal (nyereghez erősített, hosszú láb látszatát keltő művégtag) próbál kompenzálni.

A probléma akkor adódik, mikor az összegyűjtött figurákat a kirekesztés bugyrába, avagy ez esetben mocsarába száműzik, nem törődve azzal, hogy a hely már foglalt. Shrek, a nagy zöld ogre önként választotta a mocsarat, hiszen nem kívánt emberi szemek elé kerülni, elzárta magát a megvetéstől, ugyanakkor a kapcsolatoktól is, ráadásul megerősítve ezzel a társadalom elgondolását, miszerint a másság elrejtendő jelenség.

Megjegyezném, a fogyatékosságok kapcsán sokan úgy gondolják, a szegregációban rejlő fő előny, hogy az egyén könnyebben alakít ki kapcsolatokat a hozzá hasonlókkal...nos Shrek nem osztaná ezt a véleményt. Sőt a lehető legrövidebb idő alatt akarta kipaterolni a jövevényeket. Így kénytelen volt emberek közé merészkedni, mivel csak a nagyúr engedélyével szabadulhatott meg az új, nem kívánt lakóktól.

Egyezséget kötött Farquaaddal, hogy a hercegkisasszony megmentéséért cserébe visszakapja otthonát. A bonyodalom akkor adódott, mikor beleszeretett a lányba, és mint egy kifordított tündérmesében, a szőke herceg helyett, Shrek, nagy, zöld ogreként küzdött a hercegkisasszony szerelméért.

A mese tanulsága, hogy a boldogság mindenki számára elérhető opció, nem csak a „tökéletesnek” tituláltak kiváltsága, „ami megfelelő tanulság a divatmogulok diktálta szépségideál korában.” (idézet innen)

Rávilágít a tényre, hogy az emberek milyen gyakran ítélnek a külső alapján, sokszor esélyt sem adva a jellem megismerésére. Ezt Shrek is elmagyarázza a „hagyma-hasonlat” segítségével.

Sajnos ennek az az oka, hogy a személyészlelés a látható jelek észlelésével kezdődik, s az első benyomások további nyersanyagát képezi a nem verbális kommunikáció és a viselkedés. Az esetek többségében az emberek kinézete az egyetlen forrás, amiből következtethetünk, hogy vajon milyenek lehetnek ők. (Bizonyos helyzetekben persze a veszély elkerülésében is szerepet játszhat a külső tényezők által meghozott ítélet)

Kutatások szerint a fizikai szépség pozitív elvárások sokaságát kreálja, és az emberek a vonzó társaikat érdekesebbeknek, társaságkedvelőbbeknek tartják, és szívesebben nyújtanak segítséget nekik, mint a kevésbé vonzó egyéneknek. Clifford, 1975-ös kísérletében tanároknak mutattak szép és kevésbé szép gyermekekről készített fotókat, majd arra kérték őket, mondják meg, szerintük kik az intelligensek. Nem meglepő módon a vonzóbb gyerekek mellett tették le voksukat.

[ Aki még szeretne erről olvasni, ajánlom Eliot R. Smith és Diane M. Mackie, Szociálpszichológia című könyvét. Rengeteg érdekes kísérletet és kutatást találhattok benne, amik még izgalmasabbak, ha az ember kikapcsolódásként olvassa, nem pedig a bemagolás szándékával. :) ]